Pánik és hamis biztonságérzet – Bagatellizálhatják a veszélyt a koronavírus hazai áldozatairól közölt érzékeny adatok
Tamás ötvenéves és retteg. Aktív, egészséges életet élt, sokat sportolt, túrázott. Azután is, hogy néhány éve, a munkája elvesztését követően infarktusa volt. Tamás most otthon ül. És retteg. Olyannyira retteg, hogy alig sikerül optimális szintre lenyomnia a vérnyomását. Olyannyira retteg, hogy a várandós felesége vásárol, mert ő nem mer lemenni a boltba. Tamás soha nem volt aggódós fajta. Most viszont páni félelem uralkodott el rajta, amióta tudja, ő is a veszélyeztetett csoport tagja. Amióta tudja, a koronavírus-járvány kapcsán a legtöbb elhunyt szív- és érrendszeri betegségben szenvedett. Tudja, mert megírták.
Tamás osztálytársa, Péter szintén ötvenéves. Makkegészséges volt mindig, kórházban csak látogatóban járt. Tamással ellentétben ő a járvány dacára ugyanúgy élte az életét, mint korábban. Sokat kerékpározott és rendszeresen találkozott a barátaival. A szokásos ausztriai síelésről sem mondott le. Péter a jelenlegi (április 18-i állapot szerinti) 2098 fertőzött egyike. Házi karanténba kényszerülve várja, hogy végre lemenjen a láza és enyhüljön a makacs köhögése. Nem érti, hogyan kaphatta el a vírust. Úgy tudta, rá nem jelenthet veszélyt a kórokozó.
Tamáshoz és Péterhez hasonlóan milliók próbálnak tájékozódni a járvánnyal kapcsolatos központi információs oldalról. Az egyetlen hivatalos, számokat és adatokat közlő felületről. Mindannyian kétségbeesve kapaszkodnak ebbe, feltétlen hittel és bizalommal. Míg az első hetekben szinte semmit nem lehetett tudni az elhunytakról, március utolsó napjától olyan információ is kiderült róluk, amely aligha tartozik másra. Ráadásul a közzétett adatok nemcsak jogsértők, hanem az „üzenetük” is erősen megkérdőjelezhető.
Noha a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet a kiegészített tájékoztatás után szinte azonnal bírálta az adatközlést, és arra kérte is az egészségügyi hatóságot, hogy mielőbb változtasson a módszertanán, ez mindmáig nem történt meg. Jogsértőnek nevezték az eljárást, amelyben az elhunytak neme, kora és alapbetegsége szerepelt egyenként, az elhalálozásuk sorrendjében feltüntetve. A társaság jogásza, Asbóth Márton a Klubrádiónak azt mondta, miközben az illetékesek fontos információkat visszatartottak a koronavírus-járványról, az új, indokolatlanul részletes adatsorral átestek a ló túloldalára.
A koronavirus.gov.hu oldalon olyan személyes adatok szerepelnek az elhunytakról, amelyek alapján nemcsak a híradásokból beazonosítható áldozatnál (jelesül a brit nagykövethelyettesnél), hanem másoknál is kiderül, milyen betegségekkel küzdöttek. Nem szükséges magánnyomozót fogadni, hogy megtudja a rokonság vagy éppen a kíváncsi szomszédok, hogy például rákos, netán szívbeteg volt valaki, aki mindvégig igyekezett titkolni a baját. Ez amellett, hogy kegyeletsértő, számos egyéb kérdést is felvet. Többek között azt, hogy vajon milyen célt szolgál az efféle részletes tájékoztatás? Az egyik legfontosabb adatvédelmi alapelv az úgynevezett célhoz kötöttség, vagyis az, hogy bizonyos adatokat nyomós okkal lehet megosztani. Ilyen nyomós ok lehet ezúttal a vírus terjedésének lassítása. Könnyen belátható azonban, hogy az áldozatok alapbetegségeinek felsorolása aligha indokolható járványügyi érvekkel. A TASZ szerint
az elhunytakról szóló adatokat úgy kellene közzétenni, hogy ne lehessen visszafejteni a személyes információkat.
A civil szervezet azt javasolja, hogy az áldozatok nemét, életkorát és betegségét illetően inkább a százalékos arányokat tüntessék fel (és frissítsék folyamatosan). Ez utóbbinál viszont egy további szempontot is érdemes figyelembe venni: ez a célhoz kötöttség kevésbé jogi, inkább lélektani értelmezésének kérdése. Járványügyi szempontból ugyanis valóban fontos és informatív, hogy melyek azok a krónikus betegségek, amelyek nagy kockázatot jelentenek a fertőződésre, valamint a gyógyulásra, vagy a tragikus kimenetelre. Más a helyzet, ha az információk pszichológiai következményeit nézzük. A rizikócsoportok megnevezésének szélsőséges hatása lehet: a veszélyeztetettek félelmét ugyanúgy indokolatlanul felnagyítja, mint a többiek biztonságérzetét. Részben ezzel is magyarázható, hogy míg a lakosság egy része önkéntes karanténban retteg hetek óta, addig a magukat immunisnak vélők többszörösen visszaesőként szegik meg a kijárási korlátozások szabályait.
Nem tudni, mi a céljuk az illetékeseknek ezzel a több szempontból is aggályos adatközléssel. Az biztos, hogy a kommunikáció hatása meglehetősen szélsőségesre sikeredett.
Az áldozatok alapbetegségeinek feltüntetése bagatellizálásra éppúgy alkalmas, mint a pánikkeltésre.
Több mint furcsa, hogy Kásler Miklós emberi- erőforrás-miniszter levélben utasította a patológusokat, ha az elhunyt kórtörténetében olyan krónikus betegség vagy állapot szerepel, amely önmagában is halálhoz vezethetett volna, akkor a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő pontjában az ismert krónikus betegségeket és azok akut szövődményeit kell feltüntetni, a koronavírus- fertőzés tényét egy másik rubrikában kell megjelölni. Ez a „Kísérő betegségek vagy állapotok, amelyek az alapbetegségtől függetlenek, de hozzájárulhatnak a halálhoz” címet viseli. A tárcavezető instrukciója szerint ha az elhunyt kórtörténetében nincs olyan betegség vagy állapot, amellyel az elhalálozás magyarázható volna, úgy a koronavírus-fertőzés tényét kell alapbetegségként feltüntetni. Kásler Miklós rendelkezése a Magyar Patológusok Társaságának honlapján (http://pathology.hu) jelent meg március 23-án.
Kásler MiklósÉrdekes és elgondolkodtató, hogy miért csak az elhunytakról tudható, milyen betegségben voltak érintettek. Vajon miért nem ismertek ugyanezek az adatok az intézményekből gyógyultan távozók esetében? A kór- előzmény ugyanis valamennyi fertőzöttnél hozzáférhető az ellátók számára. Járványügyi és statisztikai szempontból valóban „beszédesebb” az elhunytak alapbetegségeinek ismerete, ám a mostani helyzet szinte mindenben különbözik az eddigi járványoktól, így egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal célravezető a szokásjog alapján történő eljárás. Valószínűsíthető, hogy ha a gyógyultak (százalékokban kifejezett) adatai is nyilvánosak lennének, a lakosság számára sokkal informatívabb lenne a központi tájékoztatás. A jelenleginél komplexebb adatközlésnek olyan járulékos haszna is volna, hogy csökkentené az indokolatlan és eltúlzott pánikot, ugyanakkor óvatosságra intené azokat, akik a hamis biztonságérzet illúziójába ringatják magukat.
Ha alaposabban szemügyre vesszük a központi oldalt, az április 21.-i állapot alapján azt hihetnénk, nálunk senki nem halt bele a koronavírusba. Legalábbis közvetlenül és kizárólagosan. Két kivétellel (náluk nincs adat) ugyanis valamennyi elhunytnál legalább egy alapbetegség meg van jelölve. A szaktárca vezetőjének utasítása alapján ezek az úgynevezett elsődleges halálokok. A koronavírus fertőzés, mint elsődleges halálok ez idáig senkinél nem lett feltűntetve.
Ezek szerint elképzelhető, hogy mi immunisak lennénk a világjárványra?
