A vírus jelenlétéhez alkalmazkodva kell megőrizni a gazdaság cselekvőképességét

A kutatás apropóját az adta, hogy a COVID-19 elleni intézkedések terén a napokban érezhetően új szakasz kezdődött Európa-szerte – így hazánkban is. Szemmel láthatóan ismét válaszúthoz érkeztünk, és – a védekezés eddigi sikerességének köszönhetően – van időnk végiggondolni az eddig megtett intézkedések relevanciáját, de ami még fontosabb, van időnk felmérni a társadalom kormánnyal szembeni elvárásait is a gazdaság helyreállítására vonatkozóan. Egy demokráciában az emberek többségének szándékai szerinti kormányzás alapvető elvárás, de egy olyan krízisben, mint egy világjárvány, ez kritikus jelentőséggel is bír, hiszen csak a társadalom széleskörű és aktív részvételével lehet hatékonyan felvenni a harcot egy láthatatlan és mindent behálózó ellenféllel. Éppen ezért a felmérés eredményeinek ismeretében érdemes kitekinteni a külföldi jó és rossz példákra, egyben pedig számot vetni a rendelkezésünkre álló lehetőségek eszköztárával.

Nyugat-Európa lassan léptette életbe a járványügyi intézkedéseket, így a felkészületlen egészségügyi ellátórendszer több országban túlterhelődött. Négy nagy európai államban – Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia – mára a 20 ezer főt is meghaladta az elhunyt koronavírus-fertőzöttek száma, a Magyarországnál alig nagyobb népességű Belgiumban pedig 7200 fölött jár az áldozatok száma. Számos beszámoló szerint ezen államokban részben az elégtelen ellátás (például a lélegeztetőgépek hiánya), azaz az egészségügyi rendszer kapacitásproblémája vezetett az elhunytak különösen magas számához. Az egészségügyi vészhelyzet ugyanakkor ezekben az országokban is a gazdaság visszaesésével, a mindennapos életvitel megváltozásával járt, amely a társadalom nagy része számára csak átmenetileg kezelhető lemondásokkal járt. Éppen ezért a járványügyi mutatók javulásával párhuzamosan az elmúlt napokban számos ország a gazdaság újraindításának útjára lépett.

Kelet-Közép-Európában a gyorsan, a járvány korai szakaszában életbe léptetett intézkedések hatására a COVID-19 halálos áldozatainak száma messze elmarad a Nyugat-Európában bekövetkezett esetek számától, a gazdasági következmények azonban hasonlóan mélyen érintik régiónkat is. A térség államainak többsége ezért a járványügyi intézkedésekhez hasonlóan igyekszik gyorsan lépni a gazdasági élet normalizálásának irányába is, hiszen ezt várják el tőlük a saját állampolgáraik is, akiket egészségük megóvása mellett egzisztenciájuk jövőbeni alakulása is egyre nagyobb mértékben aggaszt.

Magyarországon a védekezés első szakasza egyértelműen sikeresnek bizonyult. A fertőzöttek számának duplázódási ideje – amely kontrollálatlan esetben mindössze 2-3 nap – március végén 6 napra nőtt, mostanra pedig 17 napra!

A kutatás eredményének tükrében kijelenthető, hogy társadalmi konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy az első szakasz lezárulása után mindenképp szükséges a továbblépés. Ez esetben ez azt jelenti, hogy az új helyzethez és a vírus jelenlétéhez alkalmazkodva kell megőrizni a gazdaság teljesítőképességét, a családok biztonságát. Ez a szakasz nem azt jelenti, hogy a járvány előtti állapothoz térünk vissza – hiszen ma már senki nem gondolja azt, hogy a világ ugyanolyan lesz, mint amilyen korábban volt.

Miért van szükség a folyamatos, 2 hetente történő felülvizsgálattal történő újraindításra?

• Az már bebizonyosodott, hogy nem járható út a nyájimmunitás kialakulására építeni a jövőre vonatkozó terveket. Az ilyen típusú „társadalmi kísérletek" Nyugat-Európa néhány országában nemcsak, hogy kudarccal végződtek, de ráadásul rengeteg olyan ember életét követelték, akiket meg lehetett volna menteni. Magyarországon a diagnosztizáltak mellett a tünetmentes esetekre vonatkozó becslésekkel is kalkulálva 0,2-0,5 százalék a népesség átfertőzöttsége. Ez alapján irreálisan hosszú időre lenne szükség a nyájimmunitás kialakulásához, eddig természetesen nem várhat az ország.
• A védőoltás kifejlesztésének és bevezetésének dátuma ennél biztosan korábbra várható, de hasonlóan bizonytalan, amire szintén nem építhető a jövőnk.
• A vállalkozások és a háztartások többsége néhány hónapot át tud vészelni, különösen az állami mentőöv segítségével, azonban egy elhúzódó válság a gazdasági kapcsolatok tartós leépüléséhez, súlyosabb egzisztenciális krízishez vezethet mind egyéni mind vállalati szinten.
• Jelenlegi ismereteink alapján már hatékonyabban megvalósítható a COVID-járvány szempontjából veszélyeztetett és nem veszélyeztetett csoportok elkülönítése. Amellett, ha a dolgozók visszatérnek a munka világába, megvalósítható az idősek, krónikus betegek fokozott védelme. Ehhez természetesen fokozott lakossági együttműködésre és folyamatos ellenőrzésre van szükség. A széleskörű társadalmi együttműködés alapja az emberek kormányukba vetett bizalmának a megőrzése – vagyis fontos az, hogy az emberek azt lássák, a kormány az elvárásaiknak megfelelően cselekszik, a nélkül, hogy veszélyeztetné az egészségüket vagy az életüket.
• Ily módon az élet újraindítása fokozatosan, kontrollált módon mehet végbe. Ehhez az európai és a hazai tapasztalatok, a szakmai és infrastrukturális háttér is rendelkezésre állnak, így szükség esetén azonnal képes reagálni az ország, amennyiben a járványhelyzet ezt ismét indokolttá teszi. Ennek egyik fontos pillére a négy orvostudományi egyetem részvételével, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával indított országos reprezentatív epidemiológiai kutatás.
• Végül a legfontosabb szempont: az elmúlt hetek fejlesztéseinek eredményeként Magyarországon senkinek nem kell attól tartania, hogy az ellátás elégtelensége (pl. kórházi férőhely, lélegeztetőgép-hiány) miatt veszítse el szerettét.

Maurer Szemere, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. egészségügyi üzletágának vezetője