Szarka Gábor: Amit a Színművészetin belül kialakítottak, az közel jár a háborús helyzethez
Erőszakot biztosan nem alkalmaznak a Színház- és Filmművészeti Egyetemet blokád alá vonó hallgatók ellen – mondta a hvg.hu-nak Szarka Gábor, az SZFE kancellárja, aki nem tartja normálisnak, hogy az igazgatásért felelős vezetőt sem engedik be az épületbe. A kancellár és az egyik rektorhelyettes szerda éjfélig adott határidőt a blokád befejezésére. A legutolsó hírek szerint a diákok erre nem hajlanak, de mi jön ezután? Felfüggesztik a félévüket? Más helyen kezdődik az oktatás? Egyáltalán, mit keres egy egykori ezredes az SZFE-n? Interjú.
hvg.hu: Hogyan választották ki önt kancellárnak? Annak azért van üzenetértéke, hogy egy ezredest tesznek a Színművészetire, nem?
Szarka Gábor: Már nem vagyok ezredes, de rettenetesen büszke vagyok arra, hogy a hazámat szolgálhattam egyenruhában. Szinte napra pontosan négy éve nem vagyok hivatásos állományban, ugyanakkor szakvizsgázott jogász vagyok, dolgoztam diplomataként és egyetemen – legutolsó beosztásom is egyetemhez kötődik, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen voltam Campus-főigazgató, ami a kancellári portfólió egy szelete, de a feladatot az SZFE-nél jóval nagyobb egyetemen végeztem. Tehát azt gondolom, hogy a szakmai felkészültségem elég a kancellári feladatra. Az meg, hogy hogyan kaptam a felkérést: ezen dolgok ismeretében egyszerűen megkerestek.
hvg.hu: Az ezredesi múlt üzenetértéke továbbra is érdekel.
Sz. G.: Az a szakmai múltam része, de a katonai karrierem többségét igazgatási feladatokkal töltöttem. Hagyományos katonai szerepkörben – gépesített lövészként – három évet dolgoztam. Ugyan kommunikációs szempontból jól hangzik, hogy egy katona van a Színművészetin – ami büszkeséggel tölt el –, de jogi értelemben nem igaz, viszont az ott szerzett tapasztalataimat itt fel tudom használni. Nyilván nem a lövészetre gondolok. Azt mondják, a katona a háború embere, de ez nem igaz. A katona tudja, hogy mi a háború, hogy ott meg lehet halni, ezért dolgozik azon, hogy azt el lehessen kerülni. Az már parancs kérdése, hogy utána mégis elküldik a háborúba.
hvg.hu: Most háborúba küldték?
Sz. G.: Nem úgy élem meg, hogy háborúba küldtek volna, de a helyzet, amit az egyetemen belül kialakítottak, közel jár a háborús helyzethez.
hvg.hu: Önnek személy szerint mi a véleménye a Színművészetin folyó oktatás minőségéről? Az Ódry Színpadon látott például vizsgaelőadásokat?
Sz. G.: Ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, mert én az igazgatási részért felelek, oktatásszervezési és művészeti kérdésekkel nem szeretnék foglalkozni. Se azzal, ami volt, se azzal, ami lesz. A kancellárnak az a dolga, hogy a hátteret biztosítsa, és lehetőleg ne nyilvánítson véleményt olyan dolgokban, amihez nem ért. Én a művészeti kérdésekhez nem értek, és egyelőre az oktatásszervezési kérdések tartalmi részéhez sem, de arra megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre.
hvg.hu: Azt mondja, művészeti kérdésekben ne önt kérdezzük, de mit szól magához a lezajlott folyamathoz? Ha ön lett volna az SZFE rektora, hogyan éli meg, hogy gyorsan elfogadnak egy törvényt, nem kérik ki a véleményét, nem veszik figyelembe az SZMSZ-re vonatkozó javaslataikat vagy azt, hogy kit szeretnének a kuratóriumba? Minden a fejük fölött zajlott.
Sz. G.: Szerencsére nem nekem kellett megélnem ezt vezetőként, ilyen szempontból nem tudok a kérdésre válaszolni. Én a történet egy pillanatában léptem be.
hvg.hu: Az eljárásról mi a véleménye?
Sz. G.: A döntéshozók talán azt gondolhatták, hogy miután a modell más egyetemeken működik, sőt a MOMÉ-n szinte maga a rektor képviselte ezt az álláspontot, miért ne működhetne ugyanígy a Színművészetin is.
hvg.hu: Például azért nem, mert olyan embereket raktak föléjük, akik élesen kritizálták az egész egyetemet, degradálták a munkájukat… Annak is van üzenetértéke, hogy Vidnyánszky Attila lett a kuratóriumi elnök.
Sz. G.: Upor László engem is emberi tárgyként jellemzett egy interjúban. Egy olyan ember, aki rektor szeretett volna lenni, emberi tárgynak minősít egy másik embert, ez mindent elmond a helyzetről.
hvg.hu: Térjünk vissza arra, hogy mit gondol a folyamatról.
Sz. G.: Biztos, hogy több párbeszéd kellett volna, ez hiányzott az elején, ezt elismerem, de én akkor még nem voltam a folyamat részese, egy másik fázisban kerültem a játékba. Arra készültem, hogy a béke követe lehetek, de úgy látszik, erre nincs nyitottság.
hvg.hu: Azt mondják, ha valóban a modellváltás, és nem az egyetem bevétele lett volna a cél, lehetett volna ezt finomabban intézni, 1-2 éves átmenettel akár.
Sz. G.: A modellváltás sehol sem ment túl hosszú ideig, 2 évekre nem is emlékszem. Volt egy kialakított eljárásrend, ezt követték itt is. A párbeszéden kívül többet itt nem nagyon lehetett tenni.
hvg.hu: De az ön számára nincs ennek egy kultúrharcos, ideológiai töltete is?
Sz. G.: Ezt a kuratóriumtól, vagy még inkább a bent lévőktől kell megkérdezni, hogy így gondolják-e. Hogy azért harcolnak, mert nem fogadják el a modellváltást, vagy azért, mert ezt kultúrharcnak gondolják.
hvg.hu: Nem az?
Sz. G.: Én nem tudom, azokat kell megkérdezni, akik a kultúrában mozognak, mert én ezt a világot nem ismerem.
hvg.hu: Az Örkény Színház igazgatója, Mácsai Pál azt mondta, sejti, mi lesz az egész vége, de szerinte a diákok megnyerték a csatát.
Sz. G.: Ez az ő véleménye, most erre mit válaszoljak.
hvg.hu: Ön mit gondol, megnyerték a csatát?
Sz. G.: Az eleve egy üzenet, ha ezt Mácsai Pál csatának tartja. Ki ellen és milyen célból háborúznak? Ha mi is így kezelnénk, akkor egyszerűen megrohamoznánk és elfoglalnánk az épületet. Pontosan ezt nem szeretnénk. Látszik, hogy a másik oldal, akik ennek a dolognak az ügyeit viszik, azok ezt csataként élik meg, én viszont nem.
hvg.hu: A szenátus vezetői oktatóként maradtak, nem mindenki állt föl, mert viszi tovább az osztályát. Őket bármilyen retorzió érheti? Szerződésbontás vagy ilyesmi?
Sz. G.: Azt feltételezem és remélem, hogy önmagában az, hogy ők egyszer vezetők voltak, nem ok. A kuratórium is megígérte, hogy nem veszik el az osztályát egyik tanárnak sem. Együttműködést szeretnénk kérni tőlük és azt, hogy ne sértegessenek bennünket, főleg ne emberi mivoltunkban. Ez egy elég fontos szempont.
hvg.hu: Az egyetemfoglalás kezdetén mit gondolt, mikor lesz vége?
Sz. G.: Arra számítottam, hogy mikor mi megérkezünk, elindul egy párbeszéd, hogy sikerül mediátor szerepet betölteni a kuratórium és az egyetemi polgárok között. Most úgy látom – bár az általunk szabott szerda éjféli határidő még nem telt le –, hogy ez tévedés volt.
hvg.hu: Önök egy 8 pontos megegyezési javaslatot tettek le az egyetem számára, amelynek elfogadására szerda éjfélig adtak határidőt. Ön szerint elfogadják?
Sz. G.: A józan ész diadalára számítok, arra, hogy a diákok az első dühből vagy lendületből elutasított ajánlatot végiggondolják még egyszer. Ugyanígy a dolgozók is. A hallgatók az egészet egy ultimátumnak tekintették, mert szabunk egy határidőt. De az ultimátum általában feltétel nélküli megadást jelent, tehát én mondok egy határidőt, és ha nem az történik, akkor csinálok valamit.
hvg.hu: De nem ez következik az ajánlatukból?
Sz. G.: Abban vannak pozitív üzenetek, az egyetemi polgárságnak és a dolgozóknak is ajánlunk valamit azért a két kérésünkért cserébe, hogy érjen véget a sztrájk és a blokád, az oktatási rend pedig működjön. Ez a kettő arányos.
hvg.hu: Az önök nyílt levelét úgy értelmezték, hogy büntetést helyeztek kilátásba. Például benne van, hogy a „tanulmányi félév folytatásának vagy felfüggesztésének kérdése is függ attól, hogy helyreállítják-e az oktatás rendjét vagy sem.” Mi lesz, ha nem oldják fel a blokádot, kirúgják őket vagy felfüggesztik a félévüket?
Sz. G.: Ha egy oktatási rendszerben az oktatási rektorhelyettes és az oktatásban szerepet vállaló vezetők nem látnak rá a dokumentumokra, az órákra, a tanulmányi kérdésekre, semmilyen módon nem engedik információhoz jutni őket, akkor nehéz megállapítani, hogy ott bent mi folyik. Nyilvánvalóan nem cél a tanulmányi félév felfüggesztése, ez a legutolsó feltétel, ha nem tudunk semmit elérni és nem látjuk, mi zajlik odabent. Az egyetlen cél, hogy a hallgatók tanulmányait valamilyen szinten biztosítani tudjuk.
Az elejétől kezdve azt mondjuk, igyekszünk a lehető legtoleránsabban eljárni, és erőszakot biztosan nem fogunk alkalmazni a hallgatókkal szemben a kapunál. De az nem normális, hogy nem engedik be az igazgatásért felelős vezetőt sem, tehát nem tudok körülnézni, a tűz- és munkavédelmi kérdéseket megtekinteni, ellenőrzést végrehajtani, az okmányokhoz hozzáférni, csak ha esetleg kikérem azokat. Azt pedig nyilvánvalóan semmilyen szervezet sem szereti, ha az okmányai szanaszét keringenek a rendszerben. Itt a probléma az, hogy a kinevezett vezetők semmihez sem férnek hozzá.
hvg.hu: De ön azt mondta, hogy hozzáfér kívülről is a rendszerhez, a levelezésére rálát, és egy cikkben azt állították, hogy a bérszámfejtést is meg lehet oldani kívülről, sőt már egy ajkai cég intézi azt.
Sz. G.: Más a bérszámfejtés és annak az okmánynak az aláírása, hogy mit lehet kifizetni. Arról most ne beszéljünk, hogy egy bérszámfejtő kolléga milyen alapon ad ki ilyen információt, de súlyos szakmai tévedések voltak abban a cikkben.
hvg.hu: Ők azzal érvelnek, hogy a digitális oktatás, az egyetemek zárva tartása alatt is meg tudták oldani a bérek kifizetését épületen kívülről, vagyis önnél is csak szándék kérdése, hogy megtegye.
Sz. G.: Tudomásom szerint az előző kancellár rendszeresen bejárt tavasszal az egyetemre, ahogy én is, az egyetemi vezetők ilyen döntéseket bentről hoztak meg. Hozzátenném, hogy más a helyzet akkor, ha az ember négy éve hivatalban van és minden folyamatot ismer. Én viszont még az átadás-átvételi dokumentumot sem írtam alá, tekintettel arra, hogy nem tudok tájékozódni. Úgy átvenni egy épület üzemeltetését, hogy azt sem tudom, hol az irodám, eléggé pikáns.
hvg.hu: Kívülről zsarolásszagúnak tűnt, mikor azt mondta, ha nem engedtek be, nem utalom a fizetéseket.
Sz. G.: Nézze, ha valaki komoly ember, komoly vezető, akkor nem fog egy kocsi hátulján, egy kocsmában, vagy egy kávézóban úgy pénzügyi dokumentumokat aláírni, hogy egyébként az egésznek a hátteréről mit sem tud. Ilyen körülmények között nem lehet felelős döntést hozni.
hvg.hu: Térjünk vissza arra, mi lesz, ha a diákok nem fejezik be a blokádot?
Sz. G.: Én bizakodó ember vagyok, szerda éjfélig még néhány óra hátravan. Előfordulhat, hogy változás áll be, talán egy idősebb kolléga meggyőzi őket.
hvg.hu: Vannak beépített embereik?
Sz. G.: Nekünk nincsenek.
hvg.hu: Beszélgettek olyanokkal, akik meg tudnák győzni a diákokat, hogy hagyják abba?
Sz. G.: Az előző kancellárt kértem arra, hogy segítsen, ő öt évet szolgált az egyetemen és elismerik. Ő volt a felelős azért, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, ami most van. Nem a tiltakozás jeleit akarom erőszakkal leszedetni az épületről, de az észszerűség határain belül kell maradni, ne egy 18-19 éves kislány kontrollálja a ki-bejárást, akinek semmi tapasztalata nincs. Nem tudom, hogy a tanköztársaság hogy működik és kitől kapják az utasításokat.
hvg.hu: Kitől kapják ön szerint?
Sz. G.: Nem tudom.
hvg.hu: De most a Soros-vonalra célzott?
Sz. G.: Semmilyen Soros-vonalat nem keverek ide, és távol is tartom magam ezektől a dolgoktól, én egy igazgatási szakember vagyok. A kérdés, hogy belülről kik irányítanak. Amikor első alkalommal, még a hivatalba lépésem előtt be akartam menni az elődöm vendégeként, a hallgatók elém álltak és ezt fizikailag megakadályozták.
hvg.hu: Megismerték?
Sz. G.: Nem, hanem leadták a drótot, hogy erre készülök. Én ugyanis nem titkoltam, hogy bemegyek, az elődömmel közöltem is, ő pedig összehívta a leendő kollégáimat. Az elém állt hallgatóktól megkérdeztem, mi a helyzet, ők pedig fölvették a jelenetet. Most abba ne menjünk bele, hogy ezeket a felvételeket mire használják fel.
hvg.hu: Állítólag film készül a blokádról.
Sz. G.: Értem, de ehhez nem járultam hozzá és még nem is voltam hivatalban. Mindenesetre megkérdeztem, mi a céljuk, mire azt mondták, köztük nincs olyan, aki jogosult lenne nyilatkozattételre. Ezért gondolom, hogy belülről valaki mégiscsak vezényli az egész történetet, és nem a háttérhatalmakra gondolok, hanem konkrét emberekre, tanárokra, esetleg diákokra, akik kiadják a vezényszót, hogy így vagy úgy kell cselekedni.
hvg.hu: Azt mondják, hogy demokratikusan működnek, közös döntések vannak.
Sz. G.: Akkor a döntés alapján kell, hogy legyen egy vezető, akivel én ott szívesen beszéltem volna, már az első pillanatban. De az pikáns, hogy egy „arctalan” tömeg elém áll és fizikailag megakadályoz, hogy a leendő munkahelyemen tájékozódjak. Mindenesetre nagy türelemmel és empátiával tekintünk a hallgatókra.
hvg.hu: És önnél van a kasszakulcs.
Sz. G.: Ez tény, de ezzel nem akarok visszaélni, csak a döntésem felelősségét szeretném hangsúlyozni. Bárki hozna olyan pénzügyi döntést, aminek nem ismeri a hátterét? Ráadásul az ingatlanokért is felelős vagyok, kívülről hogyan ítéljem meg, hogy minden rendben van-e? Kérjek fényképeket?
hvg.hu: Mi a B-tervük? Elképzelhető, hogy más helyen indul az oktatás azoknak, akik szeretnének tanulni? Hiszen sokszor elhangzik a vezetés részéről, hogy a diákok közül sokan tanulnának, és csak egy kis részük blokkolja az épületeket. Próbálják ilyen módon megosztani a diákokat?
Sz. G.: Nem megosztásról beszélek, hanem normalitásról. Természetesen a működési rendet valahogy biztosítani fogjuk, ez nem is kérdés, de nem mennék ennyire előre.
hvg.hu: Mindenre van forgatókönyvük?
Sz. G.: Ha nem lenne, nem volna érdemes itt ülnöm. De hangsúlyozom, semmiképpen sem fogunk erőszakos megoldást alkalmazni.
hvg.hu: Nem is mutatna jól.
Sz. G.: Valóban, de a diákok a korrekt véleménynyilvánítás talajáról átléptek egy olyan mezsgyére, amit már nem tudok elfogadni. Meg kell majd nézni, hogy a háttérből, a szervezők közül ki a felelős azért, hogy ez idáig fajult, hogy olyan dolgokra is rávették a diákokat – egyfajta Stockholm-szindróma hatása alatt –, ami már túlmegy a józan ész határán, de ettől őket nem szabad bántani.
hvg.hu: Hol tudnák folytatni a tanítást? A Szentkirályi utcai épületet is blokkolják a hallgatók.
Sz. G.: Minden folyót akkor kell átúszni, amikor odaértünk. Van vizsgálat ezzel kapcsolatban, de a kuratórium és magunk is abban bízunk, hogy a megegyezés irányába terelődik a helyzet.
hvg.hu: Csakhogy önöket a hallgatók illegitimnek tartják, és az SZFE-n is elfogadhatatlannak tartják az egyetemi autonómia elvételét. Szeretnék az egészet újratárgyalni.
Sz. G.: Lehet arról vitatkozni, hogy mi illegitim és mi nem, de miután van egy jogszabály, abból kell kiindulni, hogy az egész jogszerű, ennek kell a kiindulási alapnak lennie. A jogrendszer nem úgy működik, hogy csak a nekem tetsző törvényeket fogadom el. Nekem az a dolgom, hogy a jogszabályi előírások szerint végezzem a feladatomat, és ezt javaslom mindenkinek. Mi természetesen minden tárgyalásra nyitottak vagyunk, az autonómiáról is tárgyalhatunk. Az elmúlt egy hétben viszont egy hallgatói képviselő sem keresett meg, nem kérdezte, jól vagyok-e, ki vagyok. Mi ez, ha nem kirekesztés? Milyen azt mondani, hogy nem állok vele szóba, anélkül, hogy tudnám, ki ő és milyen céllal jött?
hvg.hu: Az elvvel nem értenek egyet.
Sz. G.: Ha az elvvel nem értenek egyet, annak a kifejezésére vannak a gyülekezési törvény szerinti módszerek. Nekem és a kuratóriumnak az feladatunk, hogy az intézmény működését biztosítsuk, amelynek a költségvetését jövő évtől emelték a duplájára.
hvg.hu: A kuratórium kérésére.
Sz. G.: Igen. Ezt követően olyan perspektíva nyílik meg az egyetem előtt, amilyen korábban nem nagyon volt. Szerintem erről kéne igazán beszélni, mert az a legfontosabb, hogy mit csinálunk: egy nemzetközi szinten is elfogadott, mindenki által szeretett, modern, művészeti egyetemet, vagy helyben topogunk akörül, hogy a kuratórium jogszerűen lett-e kinevezve.
hvg.hu: Azt mondta, hogy autonómiáról lehet tárgyalni. Mit volnának hajlandóak visszaadni?
Sz. G.: Ez egy érzékeny kérdés, hosszú tárgyalásnak kell megelőznie, de szeretném, ha az igazgatási és egyéb funkciókat szétválasztanánk. A szenátus pont olyan, amit nem egy igazgatási szakembernek kell kitalálnia, hanem a rektorhelyetteseknek az egyetemi polgárokkal, adott esetben a kuratóriummal közösen.
hvg.hu: Új oktatók jönnek? Szimbolikus és jelentős emberek távoztak az elmúlt hetekben.
Sz. G.: Erről az oktatási rektorhelyettest kell megkérdezni, nekem csak annyi a szerepem, hogy biztosítsam a jogi és költségvetési hátteret. Ha azt mondják, megfelelő ember érkezik, a megfelelő szerződést előkészítem.
hvg.hu: Mikor lesz új rektor?
Sz. G.: Ez megint egy hosszabb folyamat lesz, az egyetemi polgársággal és a leendő, újjáalakult szenátussal kell majd rendezni. A két új rektorhelyettes is csak átmeneti időre kapott megbízást – ettől ők még egy másik eljárás végén lehetnek véglegesítve is –, egyedül nekem van 5 évre szóló kinevezésem.
hvg.hu: Volt bárki, aki a 10 százalékos béremelési ajánlatukra azt mondta, hogy jó lesz? Kaptak ilyen visszajelzést?
Sz. G.: Nem kaptunk. A sztrájkbizottság, amely úgymond a munkavállalókat képviseli, kért egy 10 százalékos bérfejlesztést, mi ezt megtoldottuk azzal, hogy jövőre adunk hozzá plusz 15 százalékot.
hvg.hu: Erre a sztrájkbizottság azt mondja, ez nem egy gesztus az önök részéről, hanem egy kormányrendeletben előírt kötelezettség.
Sz. G.: Nem mondták meg, hogy ez az információ honnan származik.
hvg.hu: Ön nem látta ezt a rendeletet?
Sz. G.: Megkérdezném tőlük, hogy honnan van ez az információ. Akárhogy is, olyan biztos nincs sehol leírva, hogy a 10 százalékos béremelést meg kell fejelni még 15 százalékkal. Ezt ők sem állítják. Szerintünk ez az ajánlat gáláns gesztus, különösen az olyan alacsony bérszínvonal mellett, amivel szembesültünk. Ez a javaslat kiszámítható bértáblát és nyugalmat teremthetne. Azt a követelésüket is teljesítjük, hogy közalkalmazotti munkarend szerint dolgozhassanak. Várjuk, hogy legalább a sztrájkbizottság mondjon igent az ajánlatra, bár ez egy komplett válságkezelési csomag, tehát a hallgatók belátása nélkül nem tud működni. Ha nem sikerül holnap estig elfogadni, akkor az egészet tárgytalannak tekintjük.
hvg.hu: Tehát akkor hiába mond bármit a sztrájkbizottság, ha a diákok nem mozdulnak velük együtt, akkor az egész semmis.
Sz. G.: Ez egy csomag, ebből nem lehet csemegézni, olyan nincs, hogy a fizetésemelést kérem, de nem engedünk be az épületbe. Mondhatják, hogy még mit akarnak, de miután mindhárom fél kitette az asztalra a követeléseit, nem kellene már ezt tovább feszegetni. Az, hogy kinek milyen baja van a kuratóriummal, nem ebbe a tárgykörbe tartozik, én a munkáltatót képviselem, velem erről nem lehet tárgyalni.
Vidnyánszky mellől leghűségesebb hívei is kifarolnának
Nem sikerült támogató nyilatkozatot elfogadni a Magyar Teátrumi Társaságnak elnökük, Vidnyánszky Attila mellett. Egy néhány mondatos szöveget ugyan elkészítettek, de maga a kuratórium elnöke kérte, hogy ne adják ki.
Ascher Tamás a Fülkében: "A kormány szándéka a leckéztetés"
A kormány vagy a saját szélsőjobbjának akar kedvezni, vagy a klientúra azon részének, amely nagyon befolyásos ebben a pillanatban a jobboldalon - mondta Ascher Tamás rendező a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történtekről a hvg.hu közéleti podcastjában, a Fülkében. Ascher az egyetemi autonómia megszűnése miatt szeptember 1-én felmondott.
