szerző:
Ballai Vince
Tetszett a cikk?

A szokásoshoz képest feleannyi rászoruló gyereknek tudnak idén ajándékot vinni az Age of Hope önkéntesei. Az alapítvány vezetője azért annak is örül, hogy legalább ennyi összejött a járványhelyzet közepette. Legalább néhány száz gyereknek örömet tudnak szerezni, sokuknak a sárga szövetzsák tartalma lesz az egyetlen karácsonyi meglepetés. Riport az Age of Hope téli túrájáról járványhelyzetben.

Karácsony 2020
A karácsony idén sem marad el, legfeljebb kicsit más lesz, mint ahogy vártuk és ahogy megszoktuk. Kompromisszumokat kell majd kötnünk, talán áldozatokat is kell majd hoznunk, de végül is ez a szeretet ünnepe, és mint ilyen, erős kötelék közöttünk. Sok mindent kibír. Tartson velünk a ráhangolódásban!
Friss cikkek a témában

Ez mi a csuda? – húz ki egy gömbölyű madarat formázó plussállatot a sárga textilszatyorból egy fekete hajú, copfos kislány. Az Angry Birdsből ismerős fekete gömbmadárnak a csőrét fogja, miközben bepillant, mit rejt még az ajándékcsomag: csokoládé, tusfürdő, szappan, fogkefe, fogkrém, vitamin. Rajta kívül a fáji faluvégen álló két tantermes iskola karácsonyra feldíszített egyik termében még közel harminc kisiskolás ismerkedik azoknak a csomagoknak a tartalmával, amiket az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány önkéntesei hoztak nekik egy héttel karácsony előtt.

Túry Gergely

„Ez hatalmas segítség, a családok többsége nem engedheti meg magának az ajándékozást” – mondta Czimbalmos Krisztina, a csak 1-3. évfolyamos gyerekeket oktató helyi tagiskola intézményvezetője.

„Inkább Mikulásra kapnak valamit, mert az még hó elején van.”

A 350 lakosú borsodi faluba évek óta visszajár önkéntes csapatával Tóth Ákos, az Age of Hope alapítója és motorja, akinek a karácsonyi ajándékosztás csak az év végi ráadás. Iskolakezdés idején tanszerekkel, a tavaszi járványidőszakban fertőtlenítő és tisztítószerekkel, illetve tartós élelmiszerrel segítettek annak a néhány hátrányos helyzetű településnek az iskoláján keresztül, akikkel hosszabb-rövidebb ideje kapcsolatban vannak.

Túry Gergely

"Oda visszük az adományokat, ahol hiteles emberek tudják továbbadni" - mondja az alapítvány vezetője, ezért keresi a kapcsolatot elsősorban a helyi kisiskolák tanítóival, és megbízható helyi polgármesterekkel. Tóth tisztában van vele, hogy tevékenységük csepp a tengerben, de a vörösiszap-katasztrófa óta - amikor először érezte mennyi energiát lehet megmozgatni ha szükség támad -, eltökélten csatornázza a jó szándékot és segítséget a rászorulók felé.

Se munka, se térerő, remény mégis van - Nagyítás-fotógaléria

Budapestről nézve Északkelet-Magyarország maga a Sátántangó: se munka, se élet, se remény. Közelről nézve azonban meglátszik az a nem kevés ember; helyi tanítónők, Pestről jött értelmiségiek, papok és hittantanárnénik, vállalkozók és egyéb self-made manek, magyarok és cigányok vegyesen, akik küzdenek az itt élők jobb sorsáért. Képriport 2013-ból.

A járványidőszak miatt sietősre sikerült, kétnapos „Téli túra” - sehol sem akartak sok időt tölteni, elmaradtak az ilyenkor szokásos karácsonyi műsorok -  egyik napján kísértük el a zömében fiatal budapesti gimisekből és élsportolókból álló önkéntes csapatot, akik nem is időztek sokat Fájban: az ajtóban átadták a sorban álló gyerekeknek a csomagokat – „A testvérem fél a Mikulástól”, aggodalmaskodott közben egy kislány, akit biztosítottak róla, hogy a fehérszakállú most nincs itt –, csipegettek a gyerekek által sütött omlós mézeskalácsból, beszaladtak egy gyors csoportképre az iskolai karácsonyfához, és már ültek is vissza az furgonba, hogy a közeli Fulókércsen folytassák a túrát.

Túry Gergely

„Egy-két gyereknek tényleg ez lesz az összes karácsonyi ajándéka” – mondta Makranczi Sándor, az ottani iskola tanítója, aki szerint minden gyerek nagyon várja ilyenkor az önkéntesei élén érkező “Ákos bácsit”, és a szokásos kis ünnepséget. A karácsonyi műsor itt is elmarad – hiszen járványügyi intézkedéseket be kell tartani - de azért beszaladnak egy gyors fotóra, a tanító meg gyorsan kiszalad egy hosszabbítóért, hogy be tudják kapcsolni a fényeket az osztályteremként és az egyik falra szerelt bordásfal miatt tornateremként is szolgáló helyiséget díszítő karácsonyfán.

A vírus az adományozási kedvnek is betett, Tóth Ákos viszont annak is örül, hogy a szokásos 1000-1200 ajándék helyett idén legalább 600-700 gyereknek juttatnak ajándékcsomagot - egy hete még úgy tűnt, hogy ennél is kevesebbet tudnak összegyűjteni - , és annak, hogy ha csak fél csapattal is, de tudnak menni egy kört az ünnepek előtt. A csapat tagjai így is lelkesek, van, akinek ez lesz az első útja, de van aki évek óta visszajár. A 16 éves gimnazista, Luca például már rég teljesítette az alapítványnál az 50 órás közösségi munka egy szervezet által igazolható mennyiségét, mégis jön segíteni. Őt az fogta meg, amikor egy korábbi hasonló alkalommal arcot festettek, és ugyan először csinált olyat, és úgy is sikerült, mégis hatalmas örömet okozott annak a kislánynak, akinek kifestette az arcát.

Túry Gergely

Tóth Ákos közben tovább ecseteli, hogy miért kevesebb most az adomány: az alacsonyabb adományozási hajlam mellett az elmaradt sportesemények miatt is. Az alapítvány az ismerős fővárosi gimnáziumok mellett ugyanis a hazai a hazai női kosárlabda NB-1 A-csoportjának meccsein is szokott gyűjtést szervezni - a részben sport- és gyógymasszőrként dolgozó vezető révén.

„Gyerekvédelmisnek radikális vagyok, jobbikosnak meg cigányimádó"

Interjú Tóth Ákossal, nyolc évvel ezelőttről.

Azt azonban többször is jelzi - miközben a nyirkos, szitáló ködben faljuk a kilométereket a Cserehát, a Zemplén és a Bodrogköz sáros mellékútjain -, hogy ez a karácsonyi adománykör csak egy része tevékenységüknek. Az aznapi végállomásra, a bodrogközi zsákfalu Vissre sem csak az ajándékokat átadni mennek, hanem egy pillantást vetni az ott kialakított közösségi házra. Az iskola melletti, egykori pedagóguslakás - egy takaros két és fél szobás ház, amit a helyi önkormányzattól béreltek ki - lesz a következő években az alapítvány fő tevékenységének egyik helyszíne. Táborokat fognak itt is tartani, elsősorban gyermekvédelmi intézmények lakóinak. Évente 100-150 gyerek térítésmentes táboroztatását igyekeznek megszervezni, Viss lesz az új helyszín a Balaton, Budapest, Nagybörzsöny, Szigetmonostor és Horvátország mellett. A házban emellett közösségi programokat szerveznek majd a helybelieknek is. Legközelebb január elején tartanak itt egy Közös Bográcsozást (szintén évek óta, változó helyszíneken megszervezett jótékonysági akciót), ami azonban a járványhelyzet miatt ezúttal nem közös lesz, hanem kiszállítós.

Tamás János polgármester egy kicsit pezsgőbb életet vár a kezdeményezéstől az elöregedő és fogyatkozó népességű faluban, aminek körülbelül 200 keresőkorú lakosa közül 64 csak közmunkásként tud dolgozni, de a többiek zöme is csak alacsony béren foglalkoztatott mezőgazdasági munkás. A polgármester 50-60-ra teszi a nélkülöző családok és kétszer ekkorára a gyerekek számát a kevesebb mint 700 fős településen, ahol itt is ott is elhagyott porták ékelődnek a csendes házak közé.

Túry Gergely

A gyerekek közben folyamatosan érkeznek a könyvtárba, ahol már várják őket az ajándékokkal tömött sárga szövetzsákocskák. A karácsonyi műsor elmarad, de azért belefér egy pösze versmondás, és egy gyors karácsonyfadísz-festés.

“Ugye nem fekete lesz? Itt a piros” - nyújtja a festékes tégelyt a zsibongó gyerekek felé Ágica, a közösségépítést fontos feladatának tekintő könyvtáros. Ő egy ismerős útján került kapcsolatba az Age of Hope-pal, amikor segítségre volt szüksége, hogy eszközökhöz juthasson a könyvtárbeli kézműves programokhoz. Azóta szerveztek már közös kirándulást, telepítettek kis konyhakertet a könyvtár mellett, most pedig előre kivágott díszeket festenek. “A járvány miatt nem szeretném, ha most sokan sok időt itt töltenénk együtt, ezért nem készítünk saját díszeket vagy koszorúkat, mint máskor” - magyarázza kérdésünkre, miközben egy csendes, de elkötélt kislány mégis feketére mázol egy karácsonyfa alakú díszt.

Túry Gergely

Más is elkészült már, odakint, az udvaron álló mellékhelyiségben egy kisfiú mossa a csak hidegvizes csapnál sárgára maszatolódott ujjait. “Nem akar lejönni” - mondja. “Ugyan hagyd, majd megmosod otthon melegvízben” - mondom. Értetlenül néz. “Van nálatok melegvíz?” - kérdezem zavartan, mire megrázza a fejét, és visszaszalad a könyvtárba a díszért és a csomagért.

Az önkéntesek csapata eddigre már összeszedelőzködött. A közeli Sárospatakon töltik az éjszakát, ahonnan másnap Szendrőre gurul a sáros utakon barnás-szürkére színeződött konvoj, hogy átadják a csütörtöki naphoz képest háromszor annyi csomagot az ottani, jóval népesebb iskolában.