A Trónok harca vastrónján és Lady Gaga társaságában fotózkodó, brüsszeli baloldali főpolgármester összeomlása a járvány idején

Vágólapra másolva!

Marxizmus, korrupció, migránsok után felvett közpénzek, kórházleépítések - a brüsszeli szocialista főpolgármesterek mindennapjai címszavakban. Most Philippe Close a főpolgármester. Aki éjjel-nappal szerepelt a járvány előtt, Trónok harca-díszletben fényképeztette magát, celebekkel ölelkezett, majd láthatatlanná vált a koronavírus-járvány idején. A migrációval sem tudott semmit kezdeni, de akkor még sokan arra gondoltak, részben joggal, hogy azzal nem is akar. A bevándorláspárti brüsszeli baloldal semmit nem tett a muszlim párhuzamos társadalmak kialakulása ellen. De a járvány idején még egyértelműbbé vált: Lady Gagával sikeresen tud fotózkodni a főpolgármester, a bajban viszont összeomlik. Mint többször megírtuk: a lakosság számához arányítva, a legtöbben Európában éppen Belgiumban haltak meg a koronavírus miatt. A brüsszeli baloldali városvezetés és az egészségügy elmúlt 10-12 évének sajátos, korrupciókkal terhelt összefonódása és a járvány idején elkövetett hibák sorozata egyúttal egy drámai leépülés története.

Origo

Vágólapra másolva!

Brüsszel koronavírus

A marxista főpolgármester beceneve: Monsieur Showbiz'

2014 óta ugyan egy liberálisok vezette kormánykoalíció irányítja Belgiumot a szocialisták nélkül, 1988-2014 között a szocialista párt mindvégig tagja volt a mindenkori kormánykoalícióknak, 2011-2014 között még a miniszterelnököt is ők adták Elio di Rupo személyében. Ami viszont magát a fővárost, Brüsszelt illeti, a belga (vallon) szocialista párt, pár liberális vezetésű évet leszámítva, 1983 óta gyakorlatilag hűbéri birtokban tartja a várost, ennek megfelelően embereik, érdekhálójuk és kapcsolati rendszerük irányítja a fővárost. Most éppen Philippe Close szocialista politikus a főpolgármester. Van, aki úgy látja, hogy miután Marx Károly Brüsszel híres főterén írta meg a kommunista kiáltványt (egészen pontosan a „Maison du Cygne” nevű házban, ahol három évig élt), nem véletlen, hogy a brüsszeli főpolgármester főtéri irodájában baloldali politikusok székelnek már hosszú ideje.

Philippe Close Forrás: AFP/Getty Images/This content is subject to copyright./Laurie Dieffembacq

A magánéletében bohém (amolyan igazi burzsoá-bohém, közkeletű francia szóhasználattal élve „bobó” - gazdag baloldali) Philippe Close a hatalom mellett két dologhoz kötődik szorosan, ami a sport és a zene. A saját híresztelése szerint kiskorában nehezen kezelhető Close anyai ösztönzésre áll be egy brüsszeli, kerületi rögbicsapatba (Boitsfort), ahol igazi „buldogként” egészen nemzetközi junior válogatottságig vitte, majd megsérült. Ezt követően, ahogy kedvenc rögbi szakújságjának, a „Midi Olympique”-nek nyilatkozza, „átigazolt az ellenséghez”, „anyaklubja” legnagyobb ellenfeléhez, az ASUB Waterloo-hoz. (Ezt magyar viszonylatban úgy érdemes elképzelni, mintha valaki a Fradiból az Újpestbe igazolna.) A rögbihez való vonzódása politikusként sem hagy alább, sőt, minden kapcsolatát és súlyát annak érdekében kamatoztatja, hogy a belga rögbisportot magas szintre emelje. 7000 fős rögbistadiont építtet Brüsszelben, és főpolgármesterként már most azzal foglalkozik, hogy 2023-ban Franciaországban legyen a rögbi világbajnokság, mert ahogy mondja, „akkor ebben a brüsszeli stadionban is rendezhetnek meccseket”. Ami a zenét illeti, büszke Motörhead-rajongó, emellett imádja Elvis Presley-t is, olyannyira, hogy kisebbik fia az Elvis keresztnevet kapta…Talán nem véletlen, hogy Philippe Close-t Brüsszelben csak „Monsieur Showbiz”-nek nevezik, hiszen különösen nagy energiát fektetett a szórakoztató iparba és a brüsszeli zenei klub-világ felvirágoztatásába is, még Lady Gagával is sikerült közös fényképre kerülnie egy általa menedzselt zenei fesztiválon 2016-ban.

Philppe Close, "Monsieur Showbiz" (jobbról) Lady Gaga mellett. A másik oldalon Tony Bennett amerikai énekes.

Philippe Close szerencséje: egy példátlan baloldali korrupciós botrány

A relatíve fiatal szocialista politikusi generációhoz tartozó, magát most is marxistának valló Close 1971-ben született Namurben. Apja a namuri szocialista polgármester (1983-1990), a nagyhatalmú Jean-Louis Close unokaöccse, anyja pedig egy helybéli szocialista szenátor testvére, így aztán a politika hamar az élete részévé válik. A Close család Philippe-je 10 éves korában érkezik Brüsszelbe, jogi egyetemi tanulmányait is itt fejezi be. A már ismertetett családi inspirációinak köszönhetően nincs még 30 éves sem, amikor 1999-ben a szocialista párt ideológiai, és ahogy a „La Libre Belgique” napilap fogalmaz, „kádergyártó” fellegvárának számító Émile Vandervelde Intézet alelnöki székébe kerül, ahonnan 2000-ben egyenesen Elio di Rupo, szocialista pártelnök csapatába ejtőernyőzik, és a későbbi miniszterelnök szóvivője lesz. E rövid, ám fontos kitérő után 2001-ben a brüsszeli városházán találja magát, és nagyot ugorva előre a ranglétrán a szintén szocialista Freddy Thielemans főpolgármester kabinetfőnöke lesz. 5 év elteltével főpolgármester-helyettes, a turizmus és a személyzeti ügyek tartoznak hozzá, ezekhez 2012-ben a pénzügyeket is megszerzi. Ahogy akkoriban emlegették, Close amolyan árnyék-főpolgármesterként működött, és természetesen kinézte magának a főpolgármesteri széket.

Philppe Close a Trónok harca 218 centis, 158 kilós vastrónjában pózol

Pályafutásának következő szakaszában fokozatosan beássa magát a város infrastrukturális és egészségügyi életének irányításába is, hogy néhány éven belül ő lehessen a városháza szocialista frakciójának vezetője. 2013-ban mégis hiába jelentkezett a főpolgármesteri tisztségre, a szocialista párt belső döntése alapján a régi szocialista káder, a város szociális ügyeit szövevényes hálókon, titkos pénzügyi machinációkon keresztül irányító Yvan Mayeur lett a jelölt. Philippe Close egészen 2017-ig csak másodhegedűs lehetett főpolgármester-helyettesként. Ekkor robbant ki a belga szocialista párt egyik legnagyobb korrupciós botránya, amely még a közismert szocialista korrupciós mechanizmusokhoz szokott olvasóinkat is döbbenettel töltheti el, ráadásul az ügynek, különösen a kórházakat érintő ágazásainak, a mostani koronavírus-járványra is kihatása van.

Magáncégbe kivitt egészségügyi és hajléktalanellátás, majd elképesztő, sokmilliós fizetések a szocialista politikus-cégvezetőknek

Yvan Mayeur korábban hosszú ideig Brüsszel szociális életével foglalkozott, és 18 éven keresztül volt a brüsszeli CPAS (szociális ügyekért és juttatásokért felelős önkormányzati vállalat) vezetője. Emellett hamarosan a brüsszeli kórházi hálózat elnöki tisztségébe is kinevezik. Mayeur, aki rendkívül jól ismerte a szociális ügyeket és pénzügyi mechanizmusukat, 1999-ben magáncéget alapított „Samusocial” néven, amely a brüsszeli városháza szociális ügyeit, kifizetéseit intézte, hajléktalanprogramjait bonyolította le. Mayeur ezt a céget elképesztő mértékben felduzzasztotta, néhány éven belül saját cége, a „Samusocial” megkerülhetetlen tényezője lett a brüsszeli hajléktalanok ellátásának, elhelyezésének és pénzügyi támogatásának. Miután egy 2013-as kormányzati pénzügyi vizsgálat átláthatatlannak minősítette Mayeur cégének működését, kérdésessé vált az is, hogy egyes személyi juttatások nagysága mennyire indokolt. Különösen Mayeur bizalmasának, Pascal Peraïata fizetésének a kérdése merült föl, mert a majdnem 200 ezer eurós évi fizetés egy szociális juttatásokkal foglalkozó önkormányzati cégtől több mint szokatlan. Ahogy akkoriban fogalmaztak az újságok, „az ilyen tisztségeket általában díjazás nélkül, önkéntes alapon látják el, kivéve, ha az illető a szocialista párt tagja”.

A botrányból a szocialisták viszonylag jól jöttek ki. Mayeur Brüsszel főpolgármestere lett, Pascal Perïata pedig átült Mayeur korábbi székébe, és ő lett a brüsszeli szociális ügyekért felelős önkormányzati ernyőszervezet, a CPAS elnöke. Polgármesterként Mayeur folyamatosan bővítette cége hatáskörét, „véletlenül” megszerezte a migránsok elhelyezését és ellátását is mint delegált állami feladatot, amelyhez hatalmas központi költségvetési támogatási pénzeket rendeltek. Vajon ez véletlen lehet? Vagy csak egy hosszútávra berendezett, igazi szocialista kifizetőhely körvonalait rajzolják fel éppen a magukat marxistának valló, valójában pedig kapitalista nagytőkére vágyó brüsszeli szocialisták?

Az óriási botrányt kiváltó ügyről a belga sajtó felháborodottan számolt be. „Még ha jogilag a Samusocial magáncég is volt, működését több mint 98%-ban közpénzből biztosították, ennek összege 19 millióra ment föl”, állapította meg az RTBF belga közszolgálati médium a már említett vizsgálat eredményeire támaszkodva. A vizsgálati jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a korrupciós ügylet központi eleme a magán- és közszféra átláthatatlan összekapcsolása volt, magáncégeken keresztül biztosították ugyanis a gépjárműparkot, a hajléktalanok étkeztetését, a higiéniai eszközökkel történő ellátást stb., ezáltal a közpénz és a magánpénz teljesen összekeveredett.

De nemcsak Pascal Perïata fizetése okozott problémát a vizsgálóknak, a papíron nonprofit Samusocial igazgatósági tagjai is elképesztően sok pénzért dolgoztak, 2015-től már a főpolgármester, Mayeur is vett fel fizetést, havi 10 ezer eurót (azaz több mint 3 millió forintot). Ez volt az, ami a vizsgálatot és a közfelháborodást követően Mayeur lemondásához vezetett, mert ez már az abszurditásig toleráns, alapvetően naiv belga politikai közvéleménynek is sok volt: Brüsszel szocialista főpolgármestere, aki ezért felveszi a jogszabályok szerinti fizetését (10 ezer euró/hó) még a város szociális, migránsügyi munkáját ellátó non-profit szervezet igazgatósági tagjaként is komoly javadalmazásban részesül. Ez képtelenség. Mindösszesen annyit tegyünk hozzá ehhez, hogy Mayeur ekkor a brüsszeli vízművek elnökeként szintén komoly tiszteletdíjat kapott (ezt újságírói kérdésre üzleti titoknak minősítették), úgy látszik tehát, hogy erre az esetre is igaz az a baloldali politikusokat oly gyakran jellemző belga mondás, amely szerint nekik „semmi sem elég”.

Tehetetlenség a koronavírus-járvány idején

Mayeur bukása után jött el Philippe Close ideje, aki elődjétől többek között a koronavírus miatt kialakult járványhelyzetben nagyon is fontos brüsszeli kórházi szövetség (IRIS Bruxelles) elnökségi tisztségét is átvette. Close szerepe a járványügyi helyzetben semmilyen konkrét intézkedésben nem érhető tetten,

és azon kívül, hogy látványos Facebook-videókat, felhívásokat tett közzé, egyetlenegy kórházban sem járt, nem tett semmit a brüsszeli kórházak súlyos maszk- és védőfelszerelés-hiánya ellen, teljesen a háttérben maradt, láthatatlanná vált.

Pedig a belgiumi koronavírus-járvány első eseteit brüsszeli kórházakban kezelték, még február elején. Kínából evakuált belga állampolgárokról van szó, akik közül több Covid-19-pozitív beteget a brüsszeli Saint-Pierre kórházba vittek. Ezt követően, kísértetiesen emlékeztetve arra, ami Franciaországban történt, több mint egy hónapig nem történt semmi sem Belgiumban, sem Brüsszelben.

A brüsszeli kórházakban a felszerelések drámai hiánya miatt búvármaszkokat kezdtek átalakítani légzőkészülékké Forrás: Origo

A belga járványügyi helyzetről egyébként az Origo részletesen is beszámolt, megírtuk, hogy a belga ideiglenes kormány csak március 17-én kapott felhatalmazást a járvány elleni teljeskörű harcra, akkor, amikor már 1243 koronavírusos beteget és 10 halottat tartottak nyilván. Ez persze nem zárta volna ki, hogy a brüsszeli főpolgármester, aki egyben a brüsszeli kórházak hálózatának is elnöke, közreműködjön a járvány elleni harcban, gondoskodjon például arról, hogy a brüsszeli nyugdíjas otthonokban megfelelő mennyiségű maszk és védőfelszerelés álljon rendelkezésre. Ehhez képest a „La Première” közszolgálati rádiónak adott március 13-i interjújában a koordináció fontosságáról, a föderális belga kormány rendelkezéseinek végrehajtásáról (nem is igazán voltak ekkor még kormányzati rendelkezések), továbbá arról beszélt, hogy az 1000 fő feletti rendezvényeket be kell majd tiltani. Majd. Felhívta a brüsszeliek figyelmét arra is, hogy „maradjanak otthon, ha lázasak vagy tüsszögnek”. Külön kiemelte, hogy „mostantól sem puszit adni (Belgiumban a kézfogás mellett a puszilkodás ugyanolyan elterjedt köszöntési forma kollégák, barátok vagy rokonok között, mint a kézfogás), sem kezet fogni nem ajánlatos”. Bevallotta ugyanakkor, viccelődve, hogy idiótának tartja ennek betartását. Úgy érezte, hogy sokat tesz a járvány ellen, ha egyszer hivatkozik a rendkívül megosztó, hibát hibára halmozó Maggie De Block egészségügyi miniszter ajánlására is, aki ugyan országos szinten sem tudta biztosítani sem a maszkokat, sem a védőfelszereléseket, mégis fontosnak tartotta részletesen kifejteni, hogy miért fontos a kézmosás. Close is ennyit mondott.

Jól látható, hogy Philippe Close semmi mást nem csinált eddig, mint szimplán ismételgette a kormányzati szlogeneket, holott a belga kormány

minden hatáskört és cselekvési lehetőséget megadott a polgármestereknek a válságügyi helyzetben.

Philippe Close szocialista főpolgármesternek lett volna lehetősége arra, hogy a PR- és Facebook-propagandán kívül valami kézzelfoghatót is tegyen a járvány leküzdése ellen. De nem tett semmit. Főleg, hogy szocialista főpolgármester-elődje idején a brüsszeli kórházak a sajátos magánosítás idején rendkívül rossz állapotba kerültek. Close pedig zavaróan nem csinált semmit a járvány idején: ez nehezebb feladat, mint ráülni a Trónok harca díszlet-makettjére.

Egy végzetes hiba: a főpolgármester nemhogy lezárta volna a legismertebb brüsszeli parkot, hanem kitiltotta az autókat, így még többen mentek oda piknikezni a legnagyobb járvány idején

Miután bizonyított tény, hogy a vírust emberek hordozzák, Brüsszel szocialista főpolgármestere március közepén lezáratta a Bois de la Cambre nevű parkot, a brüsszeli emberek közkedvelt hétvégi kirándulóhelyét, de csak a gépjárműforgalom elől!!!! Ennek következtében brüsszeliek ezrei pihentek, beszélgettek, csoportosultak folyamatosan, járványgóccá téve a közismert parkot.

Tömeg a Bois de la Cambre-ban március 18-án

A járvány szempontjából különösen fontos, hogy mit tettek (de a kérdés inkább úgy helyes, hogy mit nem tettek) a szocialista főpolgármesterek a brüsszeli kórházak érdekében. Close elődje, a hajléktalanokon és migránsokon nyerészkedő, csúfos korrupcióba keveredett Mayeur képtelen volt a 2006-os 23 milliárdos kórházi deficittel megküzdeni, ezért 2008-ban Philippe Close lett a kórházi konglomerátum elnöke, aki álreformokkal, és a szocialistákra mindenütt jellemző

leépítéssel, összevonással, ágyszámcsökkentéssel és az orvosi juttatások megnyirbálásával volt leginkább elfoglalva.

Alig egy évtized alatt sikerült az egyébként világszínvonalú belga kórházi ellátást negatív spirálba taszítani, az adósságállomány tovább nőtt, az összevonások következtében 2018/2019 fordulóján már rendszeresen felmerült az orvoshiány problematikája, a belga orvosok az alacsony bérek miatt ugyanis vagy Angliába vagy a skandináv országokba mentek dolgozni. Az elégedetlenség 2019 júniusában általános kórházi sztrájkhoz vezetett, ilyenre eddig még nem volt példa Belgiumban. Nem csoda tehát, ha az alig fél év elteltével bekövetkező járványügyi helyzetben a brüsszeli kórházak túltelítettek lettek, sem elegendő ápoló, sem elegendő védőeszköz nem állt rendelkezésre. A statisztikai adatokat figyelembe véve egészen döbbenetes, hogy a 65 év fölötti halottak száma több mint a kétszerese Brüsszelben, mint máshol Belgiumban.

Brüsszelben május 9-éig közel 1400 ember halt meg koronavírusban.

Továbbra is rendkívül magas a halálozások napi száma, amihez a belga hatóságok hozzáteszik, hogy „a számok most már tartalmazzák azokat az idősotthonokban bekövetkezett haláleseteket is, ahol a fertőzésnek csak a gyanúja merült fel, de teszttel nem igazolták”. A megjegyzés nem véletlen: a brüsszeli statisztikákra jellemző az összevisszaság is.

Brüsszel április 5-én Forrás: AFP/Aris Oikonomou

Egyértelmű tehát, hogy a belga hatóságok nem tettek meg mindent sem a járvány lefékezése, sem a kórházi ellátás javítása érdekében. Annál többet posztoltak viszont a Facebookon, és a PR-tevékenységet folytató brüsszeli főpolgármester úgy tesz, mintha semmi feladata nem lenne abban a gigászi küzdelemben, amit a belga orvosok és ápolók folytatnak a koronavírus ellen minden nap.

Sokan a főpolgármester személyes összeomlásának tartják a koronavírus-járvány brüsszeli fejleményeit. Ő volt a felelős korábban a kórházak fejlesztéséért éveken át, csődöt mondott, és ez azért különösen tragikus, mert a járvány egy végtelenül rossz állapotban levő kórházi helyzetben érte Brüsszelt.